2. Fejezet

                          Irány L.A.

~A nappaliban ültem,éppen meséltem Kirának és Honeynak mi történt velem tegnap miután ők leléptek.Az eszme futtatásom a csengő törte meg.Kinyitottam az ajtót, a postás állt előttem.Ideadott pár szórólapot és egy borítékot.Aláírtam az átvételhez szükséges papírokat,majd megköszöntem a postásnak.A borítékot az asztalra dobtam a lányok elé,majd én is újra helyet foglaltam mellettük.Láttam hogy furdalja őket a kíváncsiság,az arcukról pedig le lehetett olvasni hogy legszívesebben megkérdeznék mi van benne?. Lassan a boríték után nyúltam és kivettem belőle egy levelet,amiben az állt,hogy hol vehetem át az ismeretlen nagybátyám hagyatékát,egy 10.000.000 $ érő csekket,és egy Los angelesi ház kulcsát.Valószínűleg miközben a levelet olvastam furcsa lehetett az arckifejezésem,mert a lányok egyszerre szögezték nekem a kérdést:-Mit ír? Átnyújtottam nekik a borítékot.Elolvasták...
-Akkor most elmész L.A.-be?-kérdezte Honey halkan.
-Igen.-mosolyodtam el.-És Ti is jöttök velem. -Ez az csajszi...-lelkendezett Kira.
Már csak 3 dolgot kell elintéznünk ... az első szólni az ősöknek , második megkel vennünk a repülő jegyek,  és a legjobbat a végére hagytam be   is  kell  VÁSÁROLNUNK.- a hangom szinte sziporkázott az örömtől . Tudtam hogy ez lesz a legjobb nyaram ,de valamiért mégis azt éreztem hogy mindjárt megszólal a vekkerem és rá kell ébrednem hogy az egész csak álom volt és még mindig az az uncsi seattle-i lány  vagyok aki eddig voltam.Az álmélkodásomból a lányok ráztak fel, mikor megragadták a karom és az ajtó felé kezdtek el ráncigálni . 
-Hová megyünk?- kérdeztem, közben lekaptam a fogasról a táskámat és felvettem a szemcsimet az pultról .
- Meglátogatjuk apudékat az étteremben .-mondta Kira széles mosollyal . Majd kirontottunk az ajtó, akkor kaptam magam azon hogy odaadtam a kocsimat a bátyámnak Jakenek. Már csak egy lehetőség maradt hogy Kira kocsijával megyünk , ami szögezzük le nem valami jó ötlet . Mikor megkapta a jogsiját és elvitt egy próba köre , a kocsiból kiszállva megfogadtam magamnak hogy soha többet nem ülök be mellé , még vészhelyzet ellenére sem.
-Azt hiszem én inkább gyalogolok .- mondtam félelemmel a hangomban. 
-Jaj ne bolondozz már Nansie. -mondta Kira és intett hogy szálljak be. 
-De csak a cél érdekében.- kacsintott rám Honey a hátsó ülésről . Nagy nehezen beszálltam és elindulhattunk . Nem is volt olyan vészes amikor közöltem anyuval és apuval hogy egy csomó pénzt örököltem és hogy elkel mennem L.A-be megnézni a házat , és lehet hogy nem csak egy hét lenne. Talán azért olyan engedékenyek velem , mert úgy érzik hogy sokkal többet kell engedniük mivel csak nevelt gyerek vagyok.